– Üzletet ajánlok önnek, Mr Nash – lihegte a fiatalember, aki hirtelen termett az asztalnál. Fekete haja a szemébe lógott, és kissé csapzottan simult magas homlokára. Odakint szakadt az eső, úgyhogy ezt, a hajával ellentétben, nem lehetett a szemére vetni. Meglehetősen lepukkant benyomást keltett, de ez sem volt meglepő, mert nem sokat aludt az elmúlt pár napban.
– Johnny, nézd meg 10 percre előre a futurámat fordult az asztalnál ülő tekintélyes fickó az egyik beosztottjához.
– De főnök, tudja, hogy ha itt van, túl nagy a torzítás.
– Uram, nem gondolja, hogy ezt én már megtettem? – vetette közbe a fiatalember. Egyébként bocsásson meg, még be sem mutatkoztam, Isac vagyok, Isac Stein, idén fogok végezni a Stanfordon.
– Csináld csak Johnny, majd én döntök. – A Johnny nevű tagbaszakadt fickó apró mobilméretű eszközt vett elő, pár másodpercig matatott rajta, majd közölte. – Tiszta, főnök.
– Jól van fiam, kapsz öt percet, hogy elmond mit akarsz – fordult Mr. Nash a csapzott fiatalemberhez.
– Uram, emlékszik, amikor 18 évvel ezelőtt megjelentek az első jövőbelátó eszközök, az első futurák? Akkor még csak 8 éves voltam, utána kellett néznem, de az újságok szerint az ön sportfogadási cégei kb. 3 nap alatt zuhantak 5 centes értékre, sőt, volt olyan, amelyiket azonnal zárolták és ki is vezették a tőzsdéről. Mindenki azt jósolta, hogy Önnek befellegzett, de az egyéb befektetései életben tartották. Persze senki sem látja a saját jövőjét, a Napier egyenletek ciklikussága miatt, de ez csak apróság, és létre is jöttek a társulások egymás jövőjének megismerésére.
– Még 3 perc, valami újat mondjál fiam, és lehetőleg jobbakat, – vágott közbe Mr. Nash.
– Mindjárt rátérek arra is, csak összefoglaltam a lényeges elemeket. Johnny, megnéznéd még egyszer a futurát 10 percre? – fordult most a fiatal Isac Stein a beosztotthoz, és miközben kérdezte, a zsebéből egy kis fehér dobozt vett elő, amin egyetlen nagy piros kapcsoló foglalt helyet középen. Megnyomta. Johnny a főnökre nézett megerősítésért, Mr Nash bólintott, Johnny pedig piszkálni kezdte a futurát. Aztán egyre idegesebben kezdte piszkálni és felhorkant.
– Ez nem mutat semmit, elromlott.
– Nem romlott el, uram vetette közbe Isac – de gondoltam, egy működőképes jövőbelátó árnyékoló esetleg érdekelné önt. Izgalmas lenne, ha újra lehetne fogadni egy Lakers, Golden State Warriors meccsre.
– Nos foglalj helyet nálunk Isac, azzal Mr Nash teátrális mozdulattal az asztalnál lévő egyik székre mutatott. – Mit is találtál fel pontosan?
– Találtam nemtriviális szinguláris megoldásokat a Napier-féle jövőmeghatározó tenzorokhoz, aminek a segítségével lokálisan megoldhatatlanná tudom tenni az egyenleteket, …
– Hagyd a rizsát fiam, én pénzben utazom, nem fizikában.
– Nos egy adott hely környezetében meg tudom akadályozni a jövőbelátást, egyelőre 30-60 perccel előre, és ez csak energia kérdése. Ha rendelkezésemre áll egy nagyobb áramforrás, akkor ki tudom terjeszteni a méretét egy nagyjából 500 méter sugarú körre, maximum két órára. Ebbe már a legtöbb mérkőzés belefér.
– És mit szeretnél cserébe?
– Szinte semmit. Tegnap azonban felvásároltam az ötcentes részvényeinek a 8 százalékát. Szívesen közreműködnék a cég felvirágoztatásában. Tegnap este sokáig piszmogtam hogy elég teátrális lehessek a szép nagy piros gombbal. Tudja, amit sohasem szabad megnyomni. Így aztán láttam Mr Villast, a tanszékvezetőt hazaindulni. Egy tizenéves hondába szállt be, a kopott pulcsijában. Nekem a porschék jobban tetszenek. És a suliban sokat kosaraztunk, úgyhogy édesapám elvitt egyszer kosárlabdameccsre. Szeretném ezt viszonozni, és elvinni apámat még pár meccsre, ahol nem tudjuk előre az eredményt. Erre még pontosan 13 évem és 41 napom van.
Mr. Nash tartott egy kis hatásszünetet, mielőtt röviden biccentett. Nem lepte meg vele Isac Steint, ezt még tegnap ellenőrizte a tanszéki futurán.